Gondolataim a projektről

Már régóta dédelgettem magamban azt a tervet, hogy az írás mellett valami másban is megtalálhatnám a számításomat. Az utóbbi években rengeteg olyan lehetőség jött velem szembe, amik éreztették velem, hogy jó az út, amire ráléptem, és igyekeztem minden módon eljutni oda, ahol jelen pillanatban állok.

Nem volt véletlen, hogy magyar és kommunikáció szakon tanultam a Pázmányon, ahogy az sem, hogy a tanári képzést választottam. Akkoriban nagyon sokáig azt hittem, hogy felesleges időtöltés volt az 5 év egyetem, de rá kellett jönnöm, hogy ha akkor nem szorítom össze a fogam, most nem írhatom le ezeket a sorokat.

Utána a saját írói éveim, tapasztalásaim segítettek tovább, megértettem a fontosabb összefüggéseket, tanultam, tanulok a mai napig. Fejlesztem magam, nincs olyan időszak, hogy ne tennék valamit a továbbjutásomért. Sokat olvasok, véleményezek, recenziókat írok, szerkesztőkurzusra járok. Az eddigi, szétszórt és autodidakta módon, csupán ráérzéssel véghezvitt munkalépéseket felváltotta a rendezett tudásanyag. Ott volt ez már, csak nem tudtam, hogyan alkalmazzam helyesen. Minden, amihez ezután szerkesztőként nyúlok, már teljesen máshogy formálódik.

Miért is neveztem el az oldalt a kettőnk projektjének? 

Mert úgy gondolom, hogy miután általában ketten dolgozunk együtt, ketten beszéljük meg a tennivalókat, ketten alkotunk meg valami csodálatosat, a név tökéletesen passzol.

Hiszem azt, hogy minden feladattal jobb lesz az ember. Nem csupán a tapasztalás és a problémamegoldó képesség fejlesztése miatt, hanem amiatt is, hogy jobban átlátja a helyzetet, rövidebb idő alatt észreveszi a problémákat, rálel a legkisebb hibákra. Nincs kitanult, végzett szerkesztő vagy korrektor, ahogy tökéletesen képzett szövegíró sem létezik. 

Minden új kézirat, szöveg, iromány, cikk felvethet egy következő kérdést, amire közösen találjuk meg a választ. Közösen hozunk létre újat, és ez lesz a kettőnk projektje.